Nos. A hétvégén édesanyáméknál voltunk. Apum IMÁDJA a kutyákat, fiatal házas korában minden két hétben hazaállított egy-egy kóbor ebbel, próbálkozott szegény, de mindeig sikertelenül. Valahogy sejtettem, hogy mire hazaérünk már be lesznek készítve a minikolbászok meg minden, ami kutyaorrszájnak ingere. Édesapámék hazaértek, erre közölték: hoztak a kuytának egy csülköt. Szedjük ki belőle a csontot, adjuk oda neki. Csont nem volt benne. Anyum néz: hát, akkor... gyere Boszikám, ettél már csülköt, nézd milyen finom! Másnap reggel egy bazinagy velőscsonttal lepte meg. És ott volt a kert is, amit Boszi két nap alatt birtokba vett, és tisztes házörzőként ült őrt a kertben, figyelte a kollégák híradásait, és megugatott mindenkit, aki arra jött, és nem tetszett neki. Délután pedig kimentünk a házunk mögötti kis tóhoz, ahol a párommal, Tomigazdival úsztak egy nagyot. Illetve sok nagyot. Szerintem kutyát még ilyen boldognak senki nem látott :)
Néhány kép a hétvégéről:
