Boszi körülbelül egy hónapja került hozzánk, egy weboldalon akadtunk rá. Megláttuk képen, és beleszerettünk. Egy hét múlva már itt volt.
Először jól meg voltunk illetődve, hogy huh, akkor most van egy kutyánk. Nem mondom, volt először gond is. Nagyon sok mindenre fel voltam készülve, de csomó olyan dolog is jött, amire nem, és ezek elsősorban nem gyakorlati, hanem érzelmi dolgok. (pl. most akkor tényleg soha többet nem lehetünk kettesben? nem is tudom, most túl engedékeny vagyok, vagy túl szigorú? párom ezt akarja engedni, én meg nem, most mi legyen?) Ezek azóta megoldódtak, és végtelenül hálás vagyok Boszinak, hogy megtanít engem ezeknek a dolgoknak a kezelésére, hogy, akármilyen hülyén is hangzik, mire pl. babánk lesz, ezek már ne okozzanak gondot. És ez a kis tündér-boszi nem is tudja mit segít :)
Az első hetekben teljes döbbenettel töltött el, hogy a kutya... az valami más. Voltak nekem állataim nyúl, patkány (van is), minden nyavalya, de a kutya mintha nem is állat lenne. Kommunikál, játszmázik, viszonyul, szokásai, rigolyái, személyisége van, és TANUL!!! De még hogy! Azt, hogy reggel hétkor sétálunk, negyedik alkalommal már megjegyezte, ha elalszom tutira felébreszt. Bezzeg azt, hogy séta után tappancsot mosunk! Az nem igaz, mit ki tud találni, hogy ezt elkerülje, meg úgy nézzen ki, hogy ő nem is tudja, miről van szó! :)
Egy hónap alatt ráment két üveg hipó, kilenc pár cipő, a szőnyegeket már felszedtük a saját érdekünkben (járólapot mégis könnyebb felmosni), de mégis: azt hiszem összeszoktunk.
Ő pl. eljutott már odáig, hogy ha hozzá is jut cipőhöz vagy pólóhoz nem rágja meg, csak körbepakolja magát vele (ebben persze még fog minket kellemetlen meglepetés érni, gondolom), vagy bemászik az előszobaszekrénybe, ha nem vagyunk itthon. Én meg kezdek kutyául érteni, meg kezdek nem annyit görcsölni. Ő láthatóan kezdi magát gazdis kutyusnak érezni (nem mintha láttam volna nála ragaszkodóbb kutyát, de mostmár nyugis, és amit az első két hétben egyáltalán nem láttam tőle: játszik!), én meg kezdem magam gazdinak érezni :) (Nálam az ilyen váltások lassan mennek, na.)
Persze rengeteg alakítanivaló van még (rajta is, rajtunk is), pl. most a kajálási rendet próbálom a számára, és számunkra legoptimálisabbra kialakítani. Meg ez a pisilés... na jó, végülis a remény hal meg utoljára.
A kutya:
